Bicske

Weboldal

Bicske és környéke már ősidők óta lakott hely, első nyomát az újabb kőkorból származó telepnyomok, sírokbizonyítják, de a bronzkorból, a rómaiak és az avarok idejéből (a Szőny-Pécs közti római út, mely egy itteni egykori római településen vezet át) és az Árpád korból (középkori temetők templom alapfalakkal kerültek elő itt.

Első említése 1306-ból való, bár a Bicskei családról – a hely akkori birtokosairól – már 1258 óta tudni. Különleges helyzetet adott a 15. század kereskedelmével párhuzamosan fellendülő Bicskének az a tény, hogy a birtokosok 1443. június 10-én pallosjogot kaptak I. Ulászló királytól.

1541 körül vált török uradalom részévé a település, ám a birodalom határán lévén a kettős adóztatás sújtotta, mivel sokszor eljutottak a komáromi adószedők is a vidékre. 1686-ig a török erről a környékről való kiűzéséig lakosainak száma nagyban csökkent. Ezt követően viszont nagy gyarapodás jellemezte a települést, amely 1688-ban a közigazgatás restaurációjával járási székhely lett. Bicske a továbbiakban folyamatosan gyarapodott, 1773-ban lett mezőváros, 1872-ben nagyközség.

A vasút 1884-ben épült meg Bicskén, amikor megnyílt az utolsó fővárosi fővonal Budapest és Újszőny között. Később ehhez kapcsolódott egy helyi érdekű vasút is, amely Székesfehérvárral kötötte össze a települést (az utóbbin az 1970-es években leállt a személyforgalom, és mára már az egy ideig még működő teherforgalom is megszűnt. A vonal nagy részén már a sínek sem láthatóak.). A vasutak megjelenésével párhuzamosan Bicske jelentősége folyamatosan nőtt, s bár 1877-ben Vál kapta meg a járásszékhelyi státuszt a környéken, növekvő iparával egyértelműen a térség legjelentősebb településévé fejlődött. 1921-ben a Budapest – Győr vasútvonalat az országban elsőként villamosították, így még egyszerűbbé vált a város megközelítése Budapestről.

A II. világháború rendkívül súlyos károkat okozott a városban, ipara és infrastruktúrája nagyrészt megsemmisült. 1945-ben végül ismét járásszékhely lett Bicske. 1986. január 1-jén kapott városi rangot.

1948 és 1969 között itt tanított Ágoston Julián ciszterci szerzetes, költő, író.